Ma délelőtt hallgattam egy riportot Benedek Miklóssal a rádióban. Azt mondta, hogy meg kellene élnünk a mindennapokban azt, hogy a szerettünk hiányozzon és ne várjuk meg, míg az illető meghal. Mert a halál egyik napról a másikra történik és utólag már nem pótolhatunk dolgokat.Tudom, hogy igaza van, de a mai rohanásban az ember inkább dühös, mérgelődik, mint, hogy azon meditáljon szeretem a másikat; jó, hogy mellettem van...
Mindenesetre 1 szál gyertyát meggyújtok és egy pillanatra eszembe fog jutni a múlt, a kedves emlékek... akiket szerettem és lehet más már nem is emlékszik rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése